Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Emlékezz: légy hálás!


Szembejött velem egy régebbi írásom, amit többen láthattatok, mert akkor sem voltam fukar e tekintetben, hiszen nektek írtam. Több éves írásról van szó, de most saját magamat tudtam fejbe kólintani vele. Már túl vagyok a "mély ponton", ami decemberben ért, de még így is jól esett elolvasnom - mire nem jó, ha az ember blogot, vagy naplót vezet, igaz?
Szóval arra gondoltam, megosztom a blogon, hátha jól fog esni másnak is ez a kis emlékeztető.

Hirtelen arra gondoltam, milyen kevésszer állok meg egy-egy pillanatra, hogy átgondoljam, mi mindenért lehetek hálás ebben az életben. Valahogy az emberek mindig többet és jobbat szeretnének annál, mint ami aktuálisan van nekik. Ha nincs párjuk, akkor épp párt, ha van, akkor gyűrűt, ha az is van, akkor babát. Ám, ha nem ilyen vonalon akarunk gondolkodni, akkor mondhattam volna kényelmi, vagy hobbi eszközöket is, például: fényképezőgépet, táblagépet, kerti bútort, új mobiltelefont
bár a réginek semmi baja, autót és bele valami klassz extrát... a lényeg, hogy valami mindig kell, csak vajon tényleg kell?

Nem azt mondom, hogy nem vágyhatunk semmire, hogy elégedjünk meg azzal, ami van, elvégre kellenek célok, amik előre viszik az életet. Itt most nem is ambíciókról beszélek, hanem olyan dolgokról, akár tárgyi, akár fogalmi szintű dolgokról, amiket annyira szeretnénk, hogy már-már rosszabbul érezzük magunkat, ha nincs meg.
Ránézünk másokra, s gyakran nekik minden egyszerűbbnek tűnik. Álmok valóra váltása, pár- és baráti kapcsolatok, szakma választás, álláskeresés, házasság, gyerekvállalás, utazások - ezek mind nagy szavak, s másoknak persze könnyen megy. De tényleg? Mégis mit tudunk mi másokról?

Vegyünk egy átlag "másik embert". Tudjuk, hogy néz ki, mert látjuk. Lássuk csak, mit tudhatunk még? Azt, amit megoszt magáról - és most nem a közösségi médiára kell gondolni. Mit oszt meg velünk ez a bizonyos másik ember? Megoszt néhány gondolatot, néhány történést, néhány célt, néhány kedvencet... megoszt, amit akar. Azt láttat, amit akar.

Ha nem szoros barátság fűz össze ezzel a bizonyos másik emberrel, akkor a mögöttes dolgokat vajmi kevéssé tudhatjuk. Nem láthatunk az életébe, abba az élethelyzetbe, amiben épp lavíroz. Nem tudhatjuk, hogy neki mi mindenébe kerültek dolgok. Lehet, hogy minden ötödik héten külföldre utazik, és világot lát, de ki tudja, hogy közben esténként nem sírja-e tele a párnáját, mert távol van a szeretteitől - vagy neadjisten nincsenek igaz szerettei. Senkinek nincs könnyebb élete, mindenkinek megvannak a maga próbatételei.

Tudom, hogy végletes dolgokat hozok példának, de időnként úgy érzem, ilyesmivel kell élnem, hogy jómagam is felfogjam: többször kellene megállni egy pillanatra, hogy átgondolhassuk, mink van, mit értünk el, miért is olyan nagyszerű az élet a maga sajátos nehézségeivel.

Hát, ma jött a villámcsapás-szerű pillanat. Hálás vagyok a családomért, azért, hogy van, hol élnem, s van mit ennem. Hálás vagyok a páromért, hálás vagyok a barátaimért és ismerőseimért. Hálás vagyok a munkahelyemért, a kollegáimért. Hálás vagyok, hogy képes vagyok gondolkodni, és törekedni arra, hogy normális életet éljek.
Tudom, hogy végérvényesen szentimentális lett ez a bejegyzés, de akkor is hálás vagyok mindenért, amit átéltem vagy amivel jelenleg is épp küzdök - még a rossz dolgokért is, mert építenek. Hiszem, hogy azoknak is célja van.
Hálás vagyok. Nagyon hálás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.