Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

A nosztalgiázásról


A minap belegondoltam, mennyiszer nosztalgiázunk életünk során. Vannak, akik hajlamosabbak erre, és örömüket lelik benne, vannak, akik kevésbé, de összességében úgy gondolom, elmondható, hogy mindenkivel előfordult már, hogy elrévedezett a múlt klassz történésein.

Azonban nagy gondolkodásom közepette azt vettem észre, hogy többféle nosztalgia van, illetve inkább úgy fogalmaznék: több módon megélhetjük. Van a szívmelengető fajta, amikor a gyerekkorunkra gondolunk vissza, hogy milyen nagy dolog volt például, mikor elkunyizhattuk nagyszüleinktől a kávéba mártott kockacukrot, vagy amikor kaptunk egy hangulatgyűrűt, vagy nyelvfestős nyalókát esetleg. Ezek mellett számos példát lehetne még hozni, és szerintem mind pozitív érzéssel töltene el.

Ugyanakkor az utóbbi időben arra is rájöttem, hogy a nosztalgiának van egy keserédesebb formája is - vagy legalábbis az én szemüvegemen keresztül. Ugyanis az ember általában olyan dolgokon nosztalgiázik a legsűrűbben, ami jelenleg nincs jelen az életében. Ez a kiskori dolgoknál nem is gond, mert az élet természetes rendje, hogy felnövünk, és a gyerekkori dolgok elmúlnak, helyettük más lép az életünk fókuszába.
Viszont amikor olyasmikre gondolok vissza, hogy 5-6 éve még milyen dolgokat csináltunk a nyáron két barátnőmmel, hogy mennyit hülyéskedett az ember, mennyire kötetlen és laza volt minden... nos, az azzal együtt, hogy milyen szívmelengető, egyben szívfacsaró érzés is. Tudom, hogy már soha többet nem lehetünk olyan "gondtalanok" (azért is teszem idézőjelbe, mert mindig voltak aktuális dolgok, de azért a tinédzserkor és a fiatal felnőttkor kötelességei nem hasonlíthatók össze az extrém eseteket leszámítva), soha többet nem fogunk olyan igazán csajos estéket szervezni, mert mind "felnőtt életet" élünk, és egy egyszerű találkozót is nehéz összeszervezni munka mellett, nemhogy ilyesmit. És bár nem voltam sosem az a nagy bulizós, azért mégis vannak olyan alkalmak, amire úgy gondolok vissza, hogy kár, hogy már nincs esély az ismétlésre.

Klassz dolog felnőni, jó újabb és újabb helyzetekben találni magunkat, szuper, hogy újabb és újabb ingerek és lehetőségek ragadnak bennünket magunkkal, jó dolog a saját háztartásunkat vezetni, a saját családunkat megteremteni és megélni az újabb örömöket (én legalábbis már nagyon várom), de sokszor úgy érzem: kár, hogy bizonyos dolgok már elmúltak és nem fognak megismétlődni.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a bejegyzés. Hatására kicsit most másképp látom a dolgokat. :)
    Sosem értettem, ki az a "hülye", aki szeret nosztalgiázni.. Ezek szerint másokból pozitív érzéseket (is) tud kiváltani. Hát belőlem nem. :D

    Viszont én is úgy gondolom, hogy minden időszaknak megvan a maga szépsége. :) Néha pedig tényleg szükség van nosztalgiázásra, az esetben, ha az ember nem ragad a múltban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök Bíbor, hogy volt értelme ezek szerint beszélnem erről. :) Újabban egyébként belőlem is inkább ez a keserédes fajta reakciót váltja ki, ezért is fogalmazódott meg bennem ez a téma.
      Amúgy osztom a véleményed, szükség van rá, kell, hogy emlékezni tudjunk. :)

      Törlés

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.