Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Tömegközlekedés és gondolatok

~ főleg gondolatok ~
Úgy megörültem, hogy a pexelsen totál véletlenül budapesti fotót találtam, hogy muszáj volt betennem 😍

Aki követi a twitteremet, találkozhatott azzal a kijelentésemmel, miszerint másfél hete (immár kettő) fülhallgató nélkül tengetem napjaim, és úgy veszek részt aktívan nap, mint nap a tömegközlekedés magával ragadó élményében. Tudom, hogy vannak emberek, akiknek ez nem olyan nagy ügy, mert mindig így járnak-kelnek. Alapvetően én is megvagyok zene nélkül: olvasok, vagy csak bambulok az ablakon és hagyom, hogy a gondolataim elrepítsenek valamerre, míg egyszer csak az úticélomnál találom magam.
Viszont miért ne adhatnék egy kis zenei aláfestést az utazásaimnak (vagy akár az olvasmányomnak), ha mindezt úgy teszem, hogy közben azért a körülöttem lévő fontosabb zajokra fel tudok figyelni? Így aztán rendre meg is teszem. A zene ugyanis, bár szerintem nem nagyon kell magyaráznom, iszonytatóan sokat hozzá tud tenni a mindennapokhoz. Felszabadító. Sokszor vagyok úgy, hogy egyszerűen jólesik vonulni a zenére. Biztosan érted, mire gondolok. Tudod, amikor azt kívánod, bár mindenki hallaná azt, amit te, és érezné, azt, amit te is a zene hatására s voilá, máris mindent megértene.

Na, de két hétig nem volt zenei aláfestésem. Akarva, akaratlanul is feltűnt, hogy mennyire elszoktam attól, hogy zene helyett más emberek beszélgetésfoszlányait, vagy akár beszélgetésük egészét hallgassam.

Vannak kedvesebb, jópofább beszélgetések, amin az ember elmosolyog. Például, ahogy mamikák ragozzák egymásnak az aznapi menüt, vagy bármi történést a közeli boltba buszozván. Szeretem, ahogy bele tudják élni magukat a leghétköznapibb témába is. Aranyosak.

Na, de amikor azt vagyok kénytelen hallgatni, hogy két lány éppen milyen hülyeségen akad ki egy harmadik lányra, és beszélik ki őt, miközben elvileg barinők... nos, azt nehezen tolerálom, és még annyira sem érdekel, mint Mari néni csirkelábának története. Sosem szerettem a kibeszélést, vagy a rosszindulatú fúrkászást, és a minap számos ilyen történetbe hallottam bele akaratom ellenére.

Vagy a minap egy lány rosszul lett a metrón, totál lesápadt és küzdött azzal, hogy oda ne hányjon, az anyja meg próbálta tartani benne a lelket. Anyuka meg a lányzó (s mellesleg mindenki) alig várta, hogy becsorogjon a metró a következő megállóba, ahol leszállhattak, nehogy tényleg megtörténjen a dolog. Mielőtt nyílt volna az ajtó, egy középkorú nő odaszól az anyukának, hogy ilyenkor Daedalon kellene, mire az anyuka csak annyit mond: köszöni, de nincs nála. És miután leszálltak, hogy szegény lány kis friss levegőt szívjon, képes volt három nő (a nagyokos gyógyszer javasló is köztük volt természetesen), akik mellesleg egymást nem is ismerték, nagy egyetértésben arról beszélni, hogy milyen felelőtlen szülő ez. Ugyanis tudhatná, ha útnak indul, hogy legyen nála ilyen gyógyszer, meg különben is, hogy volt felöltözve ez a lány, ilyen kis kabátkában nem csoda, hogy megbetegszik.
Majdnem lehidaltam ott helyben. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetnek ilyen ítélkezőek az emberek. Mit tudnak arról a szegény tinilányról, meg az anyjáról? Nem tudhatjuk, hogy miért lett rosszul, és különben is mi közünk van hozzá? Örüljünk, hogy nem történt baj, és reménykedjünk, hogy később se lett teljesen rosszul. Ha meg valaki rosszul van a közelünkben, lehetőségünkhöz mérten próbáljunk segíteni neki, ne még belerúgjunk, és kioktassuk, meg aztán kibeszéljük. Hová fajulunk, emberek?

Szóval éljen-éljen! Hétfőn már az új fülesemmel vetem bele magam a hétköznapi forgalomba, és kizárom mindazt, amit nem biztos, hogy hallanom szükséges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.