Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Nem kergetlek tovább, legjobb barát!


Tudod, én mindig szerettem volna legjobb barátnőt. Azonban ez a barátság kérdés annyira, de annyira nehéznek bizonyult számomra, hogy csak elszomorodtam miatta, mert úgy éreztem, hogy nincs, és nem is volt soha. Legalábbis olyan, amit én a filmeken, könyveken illetve ismerősökön keresztül vetített világ alapján elképzeltem, tényleg nem volt. Köszi szépen média!
Egy ideje, úgy emlékszem, nem írtam ennyire személyes bejegyzést, de most nem tudtam megállni.

Mindig volt egy olyan személy, akiről azt gondoltam, hogy ő "a" legjobb. Nagyon megbecsültem, aztán valahogy mindig kiderült, hogy tévedtem. Áltisis koromban és gimis koromban is volt mindig valaki, akire rávetítettem, hogy ő az. Jó volt a kapcsolatunk, egy hullámhosszon voltunk, viszonylag össze is voltunk nőve, amikor lehetett együtt voltunk. Azt hittem, ez már azt jelenti - de végül mindig elpárolgott ez a dolog.

Egyetemen persze már sokkal érettebben közelítettem meg az igaz barátság fogalmát. Tudtam, hogy attól, hogy nem beszélek valakivel napi szinten, még lehet ő a legjobb barátom, elvégre nem számít két ilyen ember között a távolság, vagy az idő. A lényeg, hogy amikor megkeresik egymást, olyan legyen minden, mint azelőtt, és ami a legfontosabb: számíthassanak egymásra bármikor, feltétel nélkül.

Na már most, én azt hittem, hogy egyetemen végre megtaláltam ezt a valakit. Együtt éltünk, egy kollégiumi szobában négy teljes éven át, ő aztán látta minden énemet, mert akárhogy is nézzük: egy idő után nem tudod titkolni a rigolyáidat, ha együtt élsz valakivel. Kimutattuk egymásnak a fogunk fehérét, mindkettőnknek voltak stikkjei, de együtt tudtunk ezekkel élni, kompromisszumokat kötöttünk láthatatlanul és kitartottunk. Sok mindent vészeltünk át együtt, többek közt a kemény, sokszor rendkívül stresszes egyetemi éveket, és rengeteget segítettünk egymásnak, mind a tanulmányokban, mind egyéb területén az életnek.

Fontos számomra ez az illető a mai napig, és még sok más ember is az életemben. Azok is lesznek mindig. Azonban kicsit úgy érzem, ismételten tévedtem, ő sem legjobb barát. Sokáig lelkifurdalásom volt, hogy sokszor felhúzom magam azon, amit mond, vagy ahogy mondja. Aztán nemrég megfogalmazódott bennem, hogy mi zavar, és mi az, ami egészen idáig zavart már sokszor.

A rivalizálás. Teljesen olyan érzésem van, mintha versenyezne velem. Ha mondok valamit, rákontrázik, vagy hozzátesz valami megjegyzést, nehogy "lealacsonyítsam", vagy esetleg más megvilágításba helyezzem a helyzetet. Biztosan hozzátettem ehhez a viselkedéshez, elvégre maximalista vagyok ízig-vérig és ő is az. De sosem állt szándékomban versenyezni senkivel, főleg nem ővele.

De oly' sok év után csak arra tudok gondolni, hogy talán ezért nem volt legjobb barátnőm soha. A lányok világa sok szempontból nem nekem való. Sokszor megy a kibeszélés, a fúrás, a meg-nem-értés, a rivalizálás, ami végképp a halálom. Mindig is irigyelni fogom a szó nemesebb értelmében azokat, akiknek megadatik a legjobb barát - legalábbis az én fogalmaim szerint. Egy embert ismerek, akinek megadatott, és örülök, hogy neki ez megvan, mert ő is fontos a számomra.

Hogy mi az én megfogalmazásomban egy igaz barát?
Úgy gondolom, hogy egy barátságban nem kellene, hogy egy fikarcnyi rossz érzésed is legyen. Egy barátságban bármit mondhatsz, a másik még, ha pillanatnyilag megbántod is akaratlanul, később érteni fogja, miért mondtad, amit mondtál - és természetesen ez fordítva is igaz. True friends stab you in the front ~ és egy barátságban később, vagy azonnal minden megbeszélhető. Egy barátságban kötetlen és szabad lehetsz. Egy barátságban nem kellene tüskéknek lennie, bicskáknak nyílnia a zsebekben, nem kellene versenyezni egymással. Feltétel nélkül szeretni és a másikkal lenni. Számomra a barátság is ebből áll, bár lehet, hogy naiv vagyok ismét.

Szóval, ha majd tudom, megyek, és megölelem a páromat, mert ő az egyetlen, legjobb barát is számomra. A többiek barátok, haverok és ismerősök, akikkel jól érzem magam, és fontosak nekem, de másképp. Úgyhogy feladtam, hogy legjobb barátnőm legyen, nem kergetem tovább. Ott a párom és a testvéreim, akikre bármikor számíthatok, és akik miatt mérhetetlenül hálás a szívem. Emellett van még egy kéz, pár ujj segítségével megszámlálható ember, akikkel szívesen megbeszélek bizonyos témákat, mert tudom, hogy nem ítélnek el, bármit is mondjak, gondoljak és érezzek. Hála értetek!

Te hogy állsz ehhez a barátság, legjobb barátság, igaz barátság témakörhöz?

2 megjegyzés:

  1. Szia Zsófi!

    Érdekes írás volt. Szerintem a filmekben megjelenített legjobb barátnő kép teljes mértékben fiktív és lehetetlen.
    Nagyon nehéz olyan szinten megbízni a másikban, mint ahogy ott bemutatják.

    Nálam például a legjobb barátnő = az a barátnő, akiben a legjobban megbízom, de nem jelenti azt, hogy ez 100% vagy hogy tényleg BÁRMIT elmondhatok neki. Szerintem ő sem bízik benne teljesen, de nem is kell. Számíthatunk egymásra, ez a fontos. :)

    A rivalizálás/versengés viszont biztosan nem helyes legjobb barátnőként, mert valamilyen szinten a szemben állást feltételezi az egymás mellett állás helyett.
    Ha tényleg így érzed a dolgot, akkor helyesen teszed, ha nem kergeted tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cora!

      Abszolút torz az, amit a média sugároz felénk - lényegében minden tekintetben szerintem. Mindig a túlzás látszik, vagy a nagyon pozitív, vagy a nagyon negatív irányba. Nem tudom, mennyire van példa arra, hogy valamit teljesen semlegesen jelenítsenek meg.

      Igazad lehet a legjobb barátnő megfogalmazásodban, jó elgondolás. :) Bár számomra akkor lehetne legjobb valaki, ha mindent és bármit elmondhatok, de ilyen talán nem is létezik, ezért tettem le erről a dologról. Remekül megvagyok a jó barátokkal, mit nekem legjobb... :)

      Ami, pedig a rivalizálást illeti, nos az sima baráti kapcsolatban is gondot jelenthet, nemhogy akkor, ha az ember valakit magasabb szintre emelne. És azt vettem észre, hogy elég általános probléma a lányok körében (lehet, hogy fiúk körében is, de nem tudhatom, mert nem mozgok fiú körökben fiúként :D). Nem feltétlenül kell, hogy szánt szándékú legyen, de attól még jelen van a lányok szerintem nagyon magas százalékában, és ez elszomorít.

      Törlés

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.