Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Miért jó (szerintem) együtt enni?


Sok családban szokás a közös étkezés (akár napi szinten is), de sok esetben egyáltalán nem fektetnek erre hangsúlyt. Ha kötelezővé teszi a szülő a napi szintű közös étkezést, akkor persze előfordulhat, hogy bizonyos időnként ez nyűg, főleg, ha már kamaszodunk, és kisebb dolgunk is nagyobb annál, minthogy a családdal együnk együtt. Azonban annak a végletnek is megvan a hátulütője, ha egyáltalán nem szorgalmazza a család a közös étkezést.

Ám ezektől a(z egyáltalán nem negatív értelemben vett) szélsőséges esetektől tekintsünk el, és arra szeretnék kitérni, mi az, amit én személyesen tapasztalok, és jónak érzek.
Az én családomban az a szokás alakult ki az évek során, hogy hétvégente, mikor lehetőség van rá, akkor bizony együtt reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk, amennyiben otthon vagyunk. Bár az is tény, hogy az én családomban az ebéd elcsúsztatva szokott lenni (koránt sem délben, de még egykor sem), így nem feltétlenül éhezünk meg vacsoraidőben, úgyhogy a vacsora már nem mindig közös.

Sőt, értelemszerűen, ahogy felnőttünk, mi gyerekek, egyre kevesebbszer fordul elő, hogy mindnyájan otthon töltjük a hétvégét, mindenki éli a maga kis életét, de amikor csak lehetőség van, megejtjük ezt a "szeánszot". Egyik tesóm elköltözött már otthonról, és lassan de biztosan én is végleg kirepülök, de ez nem jelenti azt, hogy nem szervezünk közös ebédeket olykor-olykor egy szombat, vagy vasárnapi napon.

Hétköznapokon pedig, mivel mind dolgozunk (illetve kisebb tesóm egyetemre jár), eltérő beosztással, nyilván nem sűrűn van közös étkezésre lehetőség. Ám van egy-két olyan nap, mikor közel egy időben érünk haza például tesómmal (ha egyikünk sem szervez extra programot magának). Olyankor szó nélkül megvárjuk a másikat, és együtt ebédelünk. Bennem fel sem merül ilyenkor, hogy egyedül egyek. Szeretem, ha van mellettem valaki.

Megpróbálom összeszedni, miért is van ez így:
Egyrészt, az esetek nagy százalékában jobb hangulatban telik az ebéd. Lehet közben beszélgetni. Mi nagyon sokat szoktunk ilyenkor nevetni a különböző, totál random, témákon. Programegyeztetésre is kiváló lehet, időpontok kitűzésére, mert mindenki együtt van, és végre lehet tervezni is valami közös programot, vagy bármit. Akár a legfilozofikusabb témákat is meg lehet próbálni megvitatni. Új ötletek is kipattanhatnak a fejekből, és élből átadhatóak a többieknek (párom előszeretettel jön mindenféle ötletekkel evés közben 😄). Előfordul az is, ha csak tesómmal eszem, hogy kajálás közben beteszünk egy sorozat-, vagy épp animerészt, amit közösen nézünk.

Nem mondom, biztos van hátránya, ha valakinek rosszabb napja van, és mindenkiből elege van, jó lehet egyedül étkezni inkább, mert a végén még az is idegesíteni fogja, hogy a másik nyel, vagy rág. De összességében én abszolút annak a híve vagyok, hogy együtt együnk. Leülünk, szedünk, ha kell megmelegítjük, megvárjuk míg mindenki elhelyezkedik, és akkor jó étvágyat!

Felbecsülhetetlen.

2 megjegyzés:

  1. Ha én nem is eszek, de odaülök a férjemhez az asztalhoz és beszélgetünk közben, vagy nagymama módjára csak nézem, ahogyan eszik. xD Valahogy nem tudok ebből kimaradni. Fordítva is működik. Általában az aznap történteken van a téma, vagy a munkán, vagy a jövőn. Kezdünk unalmas felnőttek lenni. :'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez így is van jól, pont ezt szeretem ebben a dologban. Az is együtt töltött idő legalább, ami lehet minőségi is, de akár csak egymás mellett ücsörgés is. :) Áh... öregszünk, vagy mi... :'''D

      Törlés

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.