Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Kár is tagadni, kell a visszajelzés

Bárki bármit mond, egy bloggernek mindig célja, hogy olvassák és legyen reakció arra, amit alkot. Ez alól szerintem senki nem kivétel, elvégre, ha csak magunknak írnánk, megelégednénk egy naplóval, vagy nyitnánk egy Word dokumentumot, nem igaz?


Számos blogger vergődik emiatt, és tudom, nem ez a kifejezés a legszebb rá, de ami tény, az bizony tény. Azért vágunk bele egy blogba, mert nem titkolt cél, hogy amellett, hogy látjuk a blogra kattintások számát, várjuk a visszacsatolást, hogy amit csinálunk, az nem süket fülekre talál, hanem van értelme is.

Hogy miért? Mert egy blogot vezetni nem öt perces tevékenység. Ezt mindenki tudja, aki valaha foglalkozott ilyesmivel. Igenis rá kell szánni az időt, meg kell tervezni, miről és hogyan szeretnénk írni. Át kell gondolni, van-e értelme írni róla, illetve meddig mehetünk el a bejegyzésünkben az adott témával kapcsolatosan. Akár tetszik, akár nem, vannak íratlan szabályok, mert bár a szabad véleménynyilvánítás korát éljük, ennek ellenére mégis vannak olyan, érzékenyebb témák, amiről nem beszélhetünk akárhogyan, ha nem akarjuk megásni a saját virtuális sírunkat. Természetesen kinyilváníthatod a véleményedet, nem kell palástolni, de meg kell gondolni, milyen mélyen és milyen formában teszed azt. Ugyanakkor az is tény, hogy mindenki a saját hibájából tanul.

Ez persze nem azt jelenti, hogy én ennyire precíz "blogger" lennék. Kezdjük ott, hogy nem szeretem magam bloggernek hívni. A bloggerek számomra sokkal komolyabb szinten űzik ezt az ipart. Nekem csak van egy blogom, amit eléggé ad hoc módon vezetek. Persze magát a posztot átgondolom, hogy mit, illetve hogyan írjak le egy-egy bejegyzésemben, elvégre az írás megmarad. Arról nem is beszélve, hogy óvatosan kell fogalmazni, nehogy félreérthetőt alkossunk. Ez nem olyan, mint egy vlog, ahol a hangsúlyommal mindent elárultam.
Azonban most nem panaszkodni szeretnék a blogolás nehézségeiről. Nincs okom panaszra, borzasztóan hálás vagyok egyen-egyenként mindenkinek, aki valaha hozzátett a blogom életéhez. Ne hagyd abba, kedves Olvasóm, számítok Rád.

Inkább arra szeretnék még pár sorban kitérni, mi elvárható egy bloggertől. Ugyanis sok bloggeren látom, hogy mennyire vágyja egek, de hülyén néz ki leírva ez a szó, de azért helyes, igaz? a kommenteket, és folyton szajkózza is, hogy ez milyen fontos. Igen ám, de nem tesz sokat cserébe. Megkapja a kommenteket, vagy a chatüzeneteket csak éppen bizonyos százalékát le is tojglizza, és nem reagál rájuk - vagy csak napokkal, neadjisten egy héttel később, minek után már megjelent vagy két-három új posztja.
Sok olyan blogger is van, aki kampányol ilyen-olyan dolgok után, de közben őmaga nem épít közösséget, nem támogat ténylegesen más bloggereket, még azokat sem, akiket elvileg szeret. Nem anyagi támogatásra gondolok természetesen: nem szól hozzá a bejegyzésekhez soha és még véletlenül sem hagy nyomot maga után. Kérdem én, mennyire jogos az ilyen blogger elvárása a visszajelzésre?

Egy jó bloggertől elvárható, hogy foglalkozzon az olvasóival és a számára fontos blogger-társaival, elvégre mi másból táplálkozhatna szegény pajti, ha nem abból, amiből mi magunk is. Meg kell próbálni ténylegesen megszólítani az olvasókat, visszajelzésre buzdítani őket úgy, hogy közben az ne váljon erőltetett vergődéssé. Ha interaktivitásra buzdítottuk az olvasókat, akkor mindenképpen véghez kell vinni a tervet, még ha sajnos a remélt 100 kérdésből urambocsá csak egy érkezett be. Ha tanácsot vagy ötleteket kérek az olvasótól, illik megfogadnom, nemdebár? Különben hamar le fog jönni az olvasóknak, hogy csak "marketingfogás" az egész, és valójában lesz*rod, ki-mit mond/gondol. Ez pedig lássuk be, nem túl jó reklám.

Szóval kedves blogger társak, és blogot nyitni vágyó ifjoncok: ha szeretnénk valami életet a blogunkon, tegyünk érte. Hallgassuk meg az olvasókat, fogadjuk meg a tanácsaikat, ha az építő. Meg kell becsülni minden egyes hozzászólást, üzenetet, mert a jó hozzáállás szerintem jó visszajelzéseket is szül majd idővel. Legyünk türelmesek és kitartóak, próbáljuk meg átvészelni a hepéket és hupákat, valamint figyeljünk az olvasóinkra, és ne csak a szánk járjon.

5 megjegyzés:

  1. Most egy kicsit magamra ismertem ebben a bejegyzésben. Nagyon jólesik ha írnak nekem valamit, bár én is olykor iszonyú későn reagálom le, viszonylag hamar észlelem a hozzászólást de van hogy 1-2 nap múlva válaszolok, van hogy már abszolút átgondoltam hatszortízszernyócszor amit a látogatóm írt, de ott helyben nem fejezem ki a hálámat eléggé. Sajnos nekem is előfordul, hogy általában akkor olvasok blogokat, amikor nagyon nem érek rá amúgy. És előjön a dolog, hogy úgy írnék valamit komemntbe, de most nagyon nem érek rá, így nagyon sok "megérdemelt" kommentet nem hagytam ott bizonyos bloggereknél. Máskor pedig néha már amikor odakerülök hogy írok, úgy érzem hogy aktualitását vesztette a dolog (ami persze az esetek nagy részében nem igaz).. mindegy, nekem is oda kéne figyelnem az ilyenekre.

    Dienah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem te nem is válaszolsz olyan későn (legalábbis én nem vettem még észre), 1-2 nap simán belefér. Azt nem szeretjük, ha valaki azt mantrázza az oldalán, hogy "kommenteeeelj, mert az milyen jó", pedig ő maga vagy alig ír akárhova, vagy leszarja a kommentelőjét, miközben már két új bejegyzés is ott virít a blogjában, ergo volt ideje. A szajkózása így hitelét veszti. Számomra ez az egyik legvisszataszítóbb viselkedési forma a blogos körökben. 😑

      Törlés
    2. Ao mindent elmondott, amit én is megtettem volna. ;)
      Momentán neked pont nem kellett volna ezt úgy istenigazából magára venned. Nem is volt célom ujjal mutogatni emberekre, csak ez számomra egy erősen fájó pont.
      Látod, én sem azonnal válaszolok dolgokra. Ez csak azt jelzi, hogy van az embernek offline is épp elég dolga.
      Egy ember legyen hiteles minden körülmények között. És ha teszem azt a blogjában, non-stop (illetve visszatérően) visszajelzést kér, akkor reagáljon rá, ha kap, különben hitelét veszti. Nem szeretem, ha egy ember "segget csinál a szájából" - bocs, ennél szebb megfogalmazás momentán nem jutott eszembe.

      Törlés
  2. Néha megesik az hogy hamarabb publikálok egy bejegyzést mint válaszolok egy kommentre, de igyekszem ha másnak közvetlenül utána válaszolni rá :D Meg általában a bejegyzéseimet munkában írom, Outlook-ba :D (igyekszem ezt a látszatot kelteni hogy dolgozom), egy hozzászólás pedig kicsit más ilyen szempontból. Meg ilyen multikulti ember vagyok, van hogy 3 dolgot írogatok egyszerre 8 helyre :D és végül vagy sikerül vagy nem :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a multikulti dolgot maximálisan átérzem. :D Ha egyszer végre géphez jutok, akkor tuti (rövid) idővel meg van nyitva egyszerre több ablak, és győzzem követni saját magamat. :DD

    VálaszTörlés

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.