Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

A Teaszünet Díj *extra kiadás*

Oké, talán kicsit túlzás extra kiadásnak nevezni, de egyszer úgy szerettem volna élni ilyen klisével. Apró örömök, máskor úgysem tenném. 😁

A kép forrása: Thea

Még Aotól kaptam vissza kérdéseket, amiket már nem volt képem az előző bejegyzéshez tenni, mert azóta már megjelenítettem két másik bejegyzést, és félek, elvesznének ezek az érdekes kérdések az éterben, ami nagy kár lenne. A szabályokat ott már teljesítettem, de ha lemaradtál, itt elolvashatod. Ezúttal azonban fogadd szeretettel, kedves Olvasóm, újabb 8 kérdésre a válaszom.

1. Mi az a nagy világban rejlő titok, amit szeretnél biztosra, pontosan tudni, amit esetleg megtanítanál az emberiségnek, hogy tisztában legyenek a tényekkel egyszer, s mindenkorra? Titok alatt azt a misztikumot értem, amire még eddig nem kaptunk konkrét választ. (Pl. a világegyetem véges vagy sem? Ilyesmikre kell gondolni.)
Jó, hogy pont ezt a véges-vagy-végtelen a világűr kérdést hoztad példának. Éppenséggel talán pont ez lenne az, amit nagyon szeretnék tudni - maga a végtelenség kérdésköre. Korábban (még egészen kislány koromban is) rengeteget gondolkodtam ezen a világűr dolgon. Volt egy alkalom, mikor épp Balatonon nyaraltunk és a parton ücsörögve erről beszélgettünk nővéremmel.  Mindig azt mondtam, hogy olyan nem lehet, hogy nincs vége valaminek, szóval elkezdtem továbbszőni a világegyetemet 8-9 éves fejjel: van a nagy feketeség sok-sok csillaggal és bolygóval, de egyszer véget kell, hogy érjen, szóval vittem tovább: legyen utána valami nagy fehérség, dehát az sem lehet végtelen! És szépen rájöttem: nem fér a fejembe a téma, egyszerűen a végtelenséget képtelen vagyok felfogni, és mindig úgy gondoltam és reméltem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az agyunk, bár hihetetlenül sokrétű, csodálatos és napjainkig számos érdekességet tartogató, kutatott szerv, mégis jelen kapacitásában, szerintem képtelen felfogni és befogadni ezt a végtelen kérdést. Mármint oké, rámondhatjuk az áment, hogy persze, mindig tudunk egy újabb nullát írni a szám végére, amit újra kilencig folytathatunk, amire megint jön a nulla és így tovább. De képesek vagyunk ezt ténylegesen megérteni?
Szóval, bár nem biztos, hogy ilyesmire gondoltál a kérdés kapcsán, de én hihetetlenül örülnék, ha ez valahogy felfoghatóvá válna, és mindenki számára tiszta lehetne, hogy mégis mik a határaink a világegyetem, meg úgy egyáltalán, minden terén.

2. Tovább vinném az előző vonalat kicsit. Ha lehetőséged lenne egy rejtélyes eseményt megismerni, ami a múltban történt, mi lenne az? Ez lehet egy személyes élmény, amit már senki se tud neked felidézni pontosan, mert már túl régen volt vagy már nem is él az illető esetleg, de lehet pl. a történelemmel kapcsolatos is.
Bevallom, én amióta csak tisztában vagyok a második világháborús történésekkel, mindig is oda szerettem volna visszamenni. Elbeszélgetni a nagy fejesekkel (bár momentán gőzöm nincs, mit mondanék, de bízom abban, hogy a helyzet megadná a szavakat, amiket ki kellene mondjak), illetve az elszenvedő alanyokkal, katonákkal - és ez minden akkoriban befolyásos országra igaz lenne. Mindig is olyan ember voltam, aki szerette tudni a dolgok hátterét. Ebben a témában (és még sok másban) különösen szeretném átlátni a helyzetet. Úgy gondolom, hogy a legtöbb szakkönyv elolvasása sem helyettesítheti azt, hogy valaki ezekben benne volt - bár nyilván nem kell, nem szükséges a dolgok korrekt kezeléséhez a személyes tapasztalat, mert ugye okos ember nem csak a saját bőrén keresztül tanul, de na. Több szempontból megismerni és megtapasztalni valamit fontos lehet, mert így joggal és okosabban tud véleményt formálni az ember. Én bizonyára nem vagyok teljesen százas. Ugyanezen a tapasztalati gondolaton továbbhaladva: képes lennék átesni akár egy gerincműtéten, hogy érezhessem és tudjam, mivel jár, és még adekvátabb lehessek a szakmámban. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem örülök, mint majom a farkának, hogy nekem ilyen beavatkozásra nem volt szükségem a gerincferdülésem miatt. Nyilván lehetetlenség és talán butaság is, amit "kérnék" ilyen esetben, na, de a kérdés nem tiltotta, hogy elkalandozzak. 😉

3. Ha lenne egyetlen egy kérésed egy ember felé, mi lenne az? Ez a kérés nem lehet folytonlagos, azaz nem kérhetsz olyat a másiktól, hogy "szeress örökre", vagy főzz nekem kávét minden reggel", csupán egyetlen egyszeri alkalomról lenne szó. Indokold is meg!
Nem könnyű kérdés. Ha minden ember felé lehetne egy kérdésem, könnyen felelnék, de így, hogy egyetlen ember felé intézhetnék egy kérést, amit ő teljesítene, hát, feladtad a leckét Ao. 😃 Folyamatosan azt gondoltam, hogy nagyon bölcsen kéne eljárni, és valami befolyásos emberhez kellene szólni, hogy nagyobb hatása legyen, de nehéz megtalálni "az" embert, és "a" kérést. Végül elengedtem, hogy világmegmentő legyek e kérdésben, mert ehhez kicsi vagyok és túlságosan is álmodozó. Így inkább egy bizonyos rokont választok, és arra kérném: próbáljon megismerni előbb, minthogy véleményt formáljon. Lehet, hogy ez is túlmutat az egyszeri kérésen, ha nagyon szigorúan nézem, de arra gondolok, hogy ne feltételezze rögtön a legrosszabbat, hallgasson meg egyszer.

4. Mi az a belső rossz tulajdonságod, amit legszívesebben kiírtanál magadból és miért? Gyakran sodor ez bajba téged?
Amikor először olvastam végig a kérdéseidet napokkal ezelőtt, élből a maximalizmusom ugrott be. Viszont azóta átgondoltam, és nem a maximalizmusomtól szabadulnék meg varázsütésre, mert azzal lehet együtt élni, ill. valamennyire kordában lehet tartani tudatos gondolkodással. Inkább azt a tulajdonságomat irtanám ki, hogy olyan nagyon lobbanékonyan reagáljak arra, ha valaki leszól, nem ért, félreismer, alul értékel, szid, becsmérel valami olyasmit, ami számomra fontos, amihez érzelmeket kötök. Tök jó, hogy anyatigris vagyok ilyen szempontból, néha talán jól fog majd jönni, de sokszor úgy érzem, feleslegesen önti el az agyamat a méreg ilyen dolgok miatt.
Annyival egyszerűbb lenne, ha csak le tudnám tojni magasról, elengedném, hogy mégis mit tud ő erről, vagy arról, neadjisten rólam, higgyen, amit csak akar. Nem érdemes emiatt vérnyomást emelni és bosszankodni. Azonban képtelen vagyok ezt ténylegesen így felfogni, hiába tudom józan ésszel. Az általános képlet: vagy meggondolatlanul reagálok (bár manapság ez kevésbé jellemző), vagy lenyelem a békát és magamban fortyogok, ami lássuk be, nem túl egészséges - ráadásul egyszer mindenképp kiborul a bili, és sosem jókor.

5. Keress valami olyan meghatározó dolgot az életedben (egy tevékenységet, hobbit, mániát...), ami ha nem lenne, nélküle valószínűleg teljesen másmilyen ember lennél vagy máshogyan élnél. Mit csinálnál helyette vagy milyen életed lenne?
Bár nagyon kockán hangzik, de biztosan a számítógépes elfoglaltság (értsd: honlapszerkesztés, PC játékok) hiánya formált volna másmilyenné. Talán sokkal több könyvet olvasnék, többet kézimunkáznék (gyöngyfűzés, mindenféle kreatív hobby, horgolás, kötés, gobelin, festés, rajzolás, stb.), járnám az erdőket, többet foglalkoznék lelki dolgokkal, mint amennyire manapság teszem. Igaz, ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy momentán egészen más ok áll a háttérben, amiért az erdőjárás, kirándulás olyan nagyon hiányzik az életemből. Idővel vissza fogom hozni, az olvasás pedig ennek ellenére rendszeresen, a kézimunka pedig hellyel-közzel jelen van azért az életemben. Szóval az elképzeléseim szerint csak az arányok változnának. Ettől függetlenül örülök, hogy belecsöppentem ebbe a világba, élveztem a honlapszerkesztést, a photoshopolást, mert akárki-akármit mond, igenis hozzátett a jelenlegi énemhez. Szélesedett a látóköröm, tapasztaltam csomó mindent, megismertem embereket és tanultam is ezáltal.

6. Milyen az általad kreált fantázia világ?
Hasonlít ehhez a világhoz, csak a civilizáció sokkal inkább együtt lenne a természettel, és kicsit a világunk domborzati viszonyain is alakítanék. A települések többsége kisebb-nagyobb hegyek oldalában lenne, sok-sok gyönyörű tó és folyó mellett, amire vigyáznak az emberek. Meglennének az égövek, meg a különböző éghajlatok, amihez sokkal jobban tudnánk alkalmazkodni. Létezne egy-két újabb faj, akik emberi szinten mozognának, illetve lehetőségünk lenne különlegesebb képességek elsajátítására, mert már ki tudnánk használni az agyunk 100%-át. Nem lenne tökéletes világ, de borzasztó érdekes lenne, hogy ki, mit tud. 

7. Mit gondolsz a korosztályodról?
Egy pillanatra elgondolkodtam. Ha úgy értjük a kérdést, mint a '90-'95 között születettekről, illetve ha úgy értjük, hogy általában véve a 20-30 év közöttiekről mi a véleményem, kicsit más lesz a válaszom. Mindig mindenkinek a maga kora, életszakasza a legnehezebb, de úgy gondolom, hogy a 20-30 év közötti korosztály úgy általában véve elég nehéz helyzetben van. Küzd az ideáival, szeretné megvalósítani önmagát, teljesíteni a szerepét, amit a társadalom is megkíván. Úgy gondolom, nem egyszerű korrektül a helyére tenni a otthonteremtés, megállapodás, karrierépítés, gyerekvállalás kérdését. Mikor jön el az ideje ezeknek a dolgoknak, ezt is szeretnénk, de azt is. Szeretnénk biztonságos egzisztenciát, kalandot, de stabil, megbízható életet is. (Bár nekem elég határozott véleményem van erről: kell a halálnak a karrier, nekem egy otthon és szerető család kell.)
Alapvetően az én (és a 2-3 év plusz-mínuszos) évjáratom pedig elég megosztó szerintem. Vannak hihetetlenül talpraesett egyének, de sok a majdhogynem életképtelen is, akik csak keresik a helyüket a nagyvilágban, de nem igazán találják. Nyilván ez általában véve is igaz a legtöbb évjáratra, mindenhol vannak "típusok" (bár még véletlenül sem szeretnék sztereotipizálni), de valahogy úgy látom, hogy azok, akik körülvesznek, rendkívül különbözőek, még akkor is, ha az érdeklődés és a cél hasonló. Teszem azt a volt szaktársaim: ugyanaz az évjárat hellyel-közzel, ugyanaz a cél, és mégis néha csak a fejemet van kedvem fogni.

8. Biztos te is találkoztál már rengeteg rossz példával. Milyen ember nem szeretnél soha se lenni?
Nem szeretnék hiteltelen lenni. Annál nem nagyon van rosszabb, mint amikor az ember bort iszik, de vizet prédikál. Hibázni bárki hibázhat, hozhat rossz döntéseket, tévedhet... de úgy vélem, tartson ki mindenképpen az elvei mellett, és ennek megfelelően járjon el, ennek megfelelően próbálja helyrehozni a problémát. Tény, hogy az évek elteltével változunk a bennünket érő hatásoknak köszönhetően, fel kell ismernünk, ha változtatnunk kell egy-két meggyőződésünkön (mert az elvakult csőlátás sem kifizetődő) de azok, amiket alapvetően értéknek tekintünk, talán mégsem változnak olyan szinten, hogy megtagadjuk önmagunkat. Az önmegtagadás az tilos, legalább magunkhoz legyünk őszinték.

Köszönöm a kérdéseket Ao. Jól elgondolkodtam rajtuk, jó volt válaszolgatni és spekulálgatni. Remélem, hasonló energiabefektetésre számítottál tőlem. 😉

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy 'extra kiadásként' szerepelhetek. x'D Átérzem, én is használnám ezt a jelzőt, de jelenleg semmi olyat nem tudok, ami másnak "extraként" szolgálna. ;w;
    És abszolút látszik, mennyi energiát fektettél bele, ezért is köszönet. :D
    Ez a kis kori sztori cuki. Egyébként én is képes vagyok elmerengeni dolgokon, látom a logikát, de mégse vagyok teljesen képes felfogni. Pl. a fekete lyukak is ilyenek. Értem, hogy alakulnak ki, meg miért görbül meg a tér körülöttük, de hogy mégis mik ezek...
    Az én kérésem egy személy felé egy vallomás lenne. Nem tökéletes, nagyon nem, rengeteg hibát elkövetett, de Ő sajnos a büdös életben nem képes ezt belátni és bevallani, elénk állni és azt mondani, hogy "Bocsánat", ami eléggé dühítő. Bár már kezdem megszokni a helyzetet. De azért jó lenne hallani legalább egyszer. Úgyhogy, ha lenne egy kérésem, ez lenne az. Kicsit hasonló a tiédhez, érzelmi alapú.
    Nem gondoltam, hogy a honlapszerkesztés mellé amúgy felhozod a játékokat is. :D Vagy hogy ennyire kreatív vagy. Régen én is sokat kézimunkáztam. Van egy olyan érzésem, hogy ha nem honlapszerkesztés által, akkor valami gyöngyfűzős videó tutorial alatt ismerkedtünk volna meg. xD
    Fantázia világomban egyébként nekem is emberek vannak főszerepben különböző képességekkel. Szerintem ők is lehetnek érdekesek, hisz mi is egyfajta 'lények' (creatures) vagyunk, nem kell mindig elfekhez meg démonokhoz nyúlni. Nem tudom, láttad e már a Lucy c. filmet, az pont arról szól, hogy egyfajta drog segítségével fel tudják vinni az emberi agyat 100%-os kihasználtságra. Ez szerintem pont neked való film, ha nem láttad még, nézd meg. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos vagyok benne pedig, hogy van olyan, ami extra lehetne nálad, bár alapból extra a blogod a saját kreálmányaid révén. :)
      Pontosan, tényleg ez a helyzet. Érteni értem, de mégsem fér a fejemben, nagyon durva. Bár párom mutatott erre egy paradoxont, ami erről szól (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hilbert_Grand_Hotel-paradoxonja), majd biztosan elolvasom, bár attól tartok, csak összezavar. :D
      Sokszor az ilyen érzelmi alapú, másoknak tán apróságnak tűnő dolgok jelenthetik sokszor a legtöbbet, de tényleg. Egy őszinte bocsánat, figyelek, köszönöm, értelek, stb. hihetetlen sokat tud adni.
      Régi vágyam a horgolás elsajátítása, és mindenféle dolgokat horgolgatni, de erős a gyanúm, hogy erre akkor fogok tudni igazán rákészülni idővel meg energiával is, ha mondjuk babát várok. :D De mindig nagyon szerettem az ilyesmit, szívesen alkottam, csak valahogy mégsem szántam rá elég időt soha - vagy, mert nem tudtam, vagy mert más elvonta a figyelmem. Egyébként simán elképzelhető, hogy valóban valami ilyesmi helyen találkoztunk volna. Kifürkészhetetlenek ezek az utak. :D :D :D
      Jaj, a Lucy-t láttam, jó kis film tényleg. Abban meg egyetértünk, hogy jó alapanyag az ember egy fantáziavilágra, elvégre annyiféle ember van, hogy simán tartogatna izgalmakat és meglepetéseket. :)

      Törlés

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.