Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Be kell-e járni előadásokra?

Ahogy manapság egyre nagyobb divatja van a különböző főiskolák, egyetemek elvégzésének, úgy növekszik a linkóci hallgatók sora is, akik csak azért jelentkeznek valahova, mert "kell", és azért, hogy a szüleik békén hagyják őket. Számos gondolatom van az egyetemi szférával, meg magával az egyetemista réteggel kapcsolatban, de most nem is erről szeretnék beszélni. Talán majd egy másik bejegyzésben kifejtem a véleményemet erről is.

Amire szeretnék ma kitérni, az a címből remekül lejön: be kell-e járni a felsőoktatásban az előadásokra, vagy sem?

A válasz, ha szűken értelmezzük, egyértelmű: nem. Legtöbbször a kurzus leírásában oda van biggyesztve, hogy nem kötelező a bejárás, illetve az is gyakran már az elején kiderül, hogy a tanár nem tart katalógust ergo semmi nyoma nincs annak, ha nem jár be valaki, nyilván azt gondoljuk, minek járjunk be. Tehát a hivatalos formula: nem kötelező, de ajánlott. Ez már önmagában nagy hiba szerintem, de végül is ez nem az én dolgom.

Manapság egyre inkább azt látni és hallani, hogy a nagy, tapasztalt, überfajjancsos egyetemisták nevetgélnek a gólyákon, mint kis tudatlanokon, hogy jaj, de cukkerek, még azt hiszik, be kell járni előadásokra. Az ilyen emberek rendre azt tanácsolják, hogy ne járj be, halál felesleges, csak szerezd meg az anyagot, aztán szevasz.

Drága Olvasóm, ki esetleg most egyetemre jársz: kérlek az ilyenekre ne hallgass. Én abszolút nem pártolom ezt a hozzáállást, ugyanis az egyetemre/főiskolára nem bulizni megy az ember, hanem tanulni. Mindannyian tudjuk, hogy nem egyszerű, sokkal nagyobb elvárások vannak, mint a középiskolában, és sokszor semmi kedvünk a folyamatos szívatáshoz, de el kell fogadnunk, hogy ez ezzel jár.

Az előadásokat nem véletlenül találták ki. Az egy dolog, hogy olykor baromi unalmas, és úgy érzed, a világon semmi értelme, mert fikarcnyit sem kötődik a szakmádhoz. Viszont hidd el, jobb belőle úgy vizsgázni, ha már legalább egyszer hallottad, arról nem is beszélve, hogy vannak tanárok, akik megjegyzik ám az előadáson ücsörgők arcát - bár ennek értelemszerűen szóbeli vizsgánál van jelentősége.

Én bejártam minden előadásra (oké, leszámítva kb. két tárgyat, de 2-3-4 hetente arra is bejártam) mind a négy évem alatt. Bent voltam 8-tól fél 4-ig, fél 6-ig majdnem minden nap, a péntek volt az egyetlen napom, hogy délig tartottak csak az óráim. Volt 8-tól 19 óráig tartó napom is az egyik félévben, és nem lógtam el az előadásokat csak azért, hogy legyen egy kis szabadidőm. Nem tartom magam strébernek, de ha stréberség az, hogy bejártam, akkor vállalom, hogy az vagyok. Ugyanis én azért jelentkeztem annak idején felsőoktatásba, hogy tanuljak, hogy elsajátítsam azt a szaktudást, amire vágyom, és amivel a jövőmet elképzelem.

Szabályszerűen rosszul vagyok azoktól, akik ellógásra, meg állandó puskázásra biztatják a többieket. Szerintem ez óriási hiba. Amikor úgy döntesz, hogy felsőoktatásba jársz, akkor vállaltad, hogy neked most az a dolgod, hogy tanuljál, és jó szakember legyél - legalábbis ideális esetben ezért kellene odamenni. Ha csak heccből jelentkezel, vagy azért, hogy te is csinálj valamit, csak nehogy dolgozni kelljen, inkább ne foglald a helyet másoktól, már bocsánat, hogy ilyen nyersen kimondom. Ha olyan papírt szerzel, amit nem fogsz használni, mi értelme? Ja, bocs, legalább elmondhatod magadról, hogy egyetemet végeztél, amit zéró érdeklődéssel végiglinkeskedtél, puskáztál és buliztál. Gratulálok!

Nyilván más kalap alá esik az az ember, aki mondjuk több diákmunka miatt hagy ki esetleg előadásokat, mert van az a helyzet, mikor nincs választása az embernek. Viszont, aki olyan helyzetben van, hogy urambocsá' muszáj dolgoznia, de emellett szeretne tanulni, az úgy gondolom, igyekszik úgy alakítani a munkát, hogy ne ütközzön az iskolai elfoglaltsággal. Viszont azt ismét leszögezném, mielőtt bárki félre értene, hogy ellenérzésem kizárólag azok irányában van, akik csak linkeskedésből hagyják ki az előadásokat, mert "minek menjek be, ha helyette alhatok is".

Ez az egész persze a felvételi rendszer hibája is, mert manapság semmi más nem szűri ki a hallgatókat, csak az érettségi pontszám, ami lássuk be, nem egy jól szűrő rendszer erre. A legtöbb egyetemre már sajnálatos módon nincs alkalmassági (tisztelet a kivétel szakoknak, mert azért van, hála Istennek, bár nem feltétlenül csak szorosan releváns tulajdonságokat néznek ott sem), pedig szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lelkületű ember tervez ide-oda szakosodni. Mélyen hiányolom hozzánk is az alkalmasságit, mert sírni tudnék, ha meglátom néhány évfolyam-, vagy szaktársamat, s gyanítom, ez nem csak az én szakmámban van így, hanem például az osztatlan tanári képzésen is. És ez csak két példa.

Gondolkozzunk el ezen. Miért jelentkeztem felsőoktatásba? Mit szeretnék? Bulizni, élni még egy kicsit, vagy tanulni a megálmodott jövőmért?
Tudom, sarkalatos kérdések. Ennyire azért nem kell szigorúan nézni a kérdést, ráadásul ennyire nem fekete-fehér a dolog, mint ahogy az életben semmi sem az. A megálmodott jövőhöz nem is feltétlenül kell egyetem, vagy bármi - egyszerűen te kellesz hozzá, és a tenniakarásod, az elszántságod és az, hogy tedd meg, amit tenni tudsz azért, hogy elérhesd, amit szeretnél.
Azonban ezúttal szándékosan sarkítottam ki a dolgokat, hogy gondolkozzunk kicsit, mielőtt nagy mellénnyel mondjuk a magunkét.

10 megjegyzés:

  1. Érdekes cikk volt számomra!:)
    Imádtam olvasni.
    Várom a továbbiakat is, puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki Dzseni. Köszönöm, aranyos vagy. :)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. No, mondanám, hogy meglepődtem, de valótlant állítanék. :D Örülök neki, Ao, ez mindig megnyugtat. :)

      Törlés
  3. Én is iszonyú szívesen bejárnék mindenre, csak tényleg nem hullik az életbemaradáshoz szükséges pénz a nyakamba :) első évem volt még a szüleim finanszírozták a tanulmányaimat (havi kb 20ezer, ami valljuk be édeskevés) akkor becsületesen bent voltam mindenen, oké hogy unalmas, meg szar, de az is használt ha én közben másra tanultam vagy jegyzőkönyvet írtam stb. Ha nincs szüksége arra az embernek, hogy bejárjon dolgozni, kész nincs mese teljes állású egyetemista vagy. Én azért váltam meg az előadásaim nagy részéről mert összevissza volt nagyon az órarendem(több félévből vettem fel mindig tárgyakat) és 2-2 órákra nem tud elmenni dolgozni az ember :) Nem mondom hogy nem fordult elő az elaludtam dolog, mert a nemlétező bioritmusom ebben a dologban nagyon nagy segítség. De a gyakorlatok és a laborok, mindig szentek :D És néhány előadás is :)
    Nagyon szép iromány, szórólapként kéne osztogatni a kis gólyák körében :)

    Üdv: Dienah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez a helyzet, amit te is mondasz Dienah más mérce alá esik. Ezért is emeltem ki, hogy természetesen az, aki diákmunka miatt hagy ki ezt-azt, az más. Nekem anno óriási dolog volt, hogy mindig kaptam tanulmányi ösztöndíjat, és az az összeg hellyel-közzel elég volt, de keményen tanultam is érte, valamint rendkívül spórolós életmódot folytattam a koliban.
      Azok előtt mindig kalapot emeltem, akik dolgoznak egyetem mellett, és mai napig tartom ezt. Szép és tiszteletreméltó dolog. :)

      Törlés
  4. "kellesz" nem vagy te borsodi véletlenül? :'D

    Üdv ismét: Dienah

    VálaszTörlés
  5. Halihó! :D

    Bocsi, hogy ide írok, nem találtam chatet :( Szomorúan olvastam, hogy elhagytad a GP-t, pedig sikerült egyeztetnem a webmesterrel :D Most írok mindjárt róla posztot.

    Témához visszatérve: bár én sose voltam egyetemista, mindig elképzeltem, hogy mennyire klassz lenne. Mondjuk oké, elhiszem, nehéz, meg minden, de milyen jó lehet így élni. Én bejárnék a számomra szimpatikus órákra, a nemtetszőkre pedig valahogy szereznék katalógust. Nem tudom, hogy menne-e, világéletemben közepes tanuló voltam :D De érdekes lenne ^^

    Amy voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahó!

      Semmi gond, jó helyen van ez itt. (Egyébként fent van az a három csík, arra kiugrik a menü, és ott van a chat, de lehet, hogy kiteszem középre, hogy jobban szem előtt legyen.)

      Olvastam a posztod, remélem, hogy tényleg megvalósulnak az elképzelések. Arra azért "haragszom", hogy nem válaszolt nekem. Elhiszem, hogy emberhiány, meg stb, de na. :D

      Klassz is, ha az ember benne van, elég különleges egy életérzés. ;) Csak nem bírom, ha valaki direkt link. :D Egyébként szerintem, ha olyan témában szakosodnál, ami érdekel, biztosan menne. ;)

      Törlés

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.